Paks az ország közepén - avagy az "erő" és a "lehetőség"
Néhány hete Paks városa vált a ország középpontjává atomerőművének fejlesztésével kapcsoltban. A helyzet pikantériáját adja, hogy a választási év elején történt a kormányzat erőteljes lépésekkel - sokak szerint teljes titoktartásban - megállapodot Oroszországgal az atomerőmű felfejlesztéséről.
Jelen írásomban nem szeretnék kitérni a szerződés részlezetire, hiszen az internetnek köszönhetően bárki megtalálhatja azokat. Jómagam elsősorban a helyzet néhány, a számomra fontos aspektusára szeretném felhívni a figyelmet:
1, Az atomenergia: Sokan hívták fel rá a figyelmet, hogy milyen kockázatottal jár az atomerőmű üzemeltetése. Sokan hivatkoznak a Csernobilban történt katasztrófára, hiszen szintén a keleti tömb által kreált erőműről volt szó. Valamint több fórumon felhívják a figyelmet arra, hogy a megújuló zöld energiát kellene előnyben részesíteni az atomenergiával szemben. Azonban Magyarország földrajzi adottságaiból következően nagyon korlátozott lehetőségeket találunk a zöldenergia szempontjából. Természetesen szükséges szélerőműveket és egyéb technológiát támogatni Magyarországon, azonban egy ország teljes energiaigényét nem tudja, és nem lehet csak megújúló energiaforrásra alapozni.
2, Miért pont Oroszország?! Nos, ha elfogadjuk, ha nem, Magyarország geopolitikai helyzete adott. Véleményem szerint hiába vagyunk az Európai Unió szerves része, szükséges figyelembe vennünk azt, hogy országunk Oroszország közvetlen környzetében található, mely tényezőnek a törénelmünk során mindig is fontos szerep jutott. A különféle javuló gazdasági kapcsolatokon túl Magyarország - és Európa nagy része - energiafüggősége vitathatatlan. Tehát fontos Oroszországgal a megfelelő kapcsolat ápolása, melyben Magyarország egy erős lépést tett az atomerőmű fejlesztésével.
3, Társadalmi konzultáció hiánya: A nagy vitát kavart "paksi-ügy" egyik letöbbet hangoztatott pontja a társadalmi konzultáció hiánya volt. Az ellenzék pártjai - színtől függetlenül - bírálták a kormányt, hogy nagyon gyorsan aláírta a szerződést, mely évtizedekre eldöntötte Magyarország energiapolitikáját. Rendkívül nehéz állásfoglalni az ügyben, hiszen mindenhol találunk észérveket. Természetsen igaz lehet az is, hogy a társadalom megkérdezése nélkül nem lehet hasonló horderejű döntéseket. Nagyon vékony azonban a választóvonal a nép "megkérdezése" és a nép nevében való döntés között. Ha egy pillanatra elfelejtjük a jelenleg ellenzékben helyetfoglaló pártok társadalmra gyakorolt hatását, nevezetesen, hogy sok kérdésben népszavazást szeretnének kiírni, mert a jelentős parlamenti többséggel szemben nagyon kevés politikai eszköz áll a rendelkezésükre. A demokrácia alapvető elvei azonban továbbra sem sérülnek, függetlenül attól, hogy Orbán Viktor erőteljesen írányítja a kormányzatot. Előszőr is a nép által választott, illetve az ő kormányának megszavazott 2/3-os erővel a választópolgárok döntöttek úgy, hogy felhatalmazzák Orbán Viktort négy évre. Tény, hogy hasonló parlamenti felállás sosem volt a rendszerváltást követő években. Tény, hogy óriási erő összpontosul a kormányzat, pontosabban a miniszterelnök kezében, melyrő közvetlenül szintén nem ő tehet. A magyarországi politikai rendszer ugyanis úgy lett megalkotva, hogy a végrehajtó hatalom a mindenkori miniszterelnök dominanciájára épül. Ennek legfőbb oka, hogy a kormányzat hatékonyabban tudja mozgatni az ország tartalékait. Ezt a dominanciát volt hivatott fékentartani a a parlament 2/3-os törvénye, melyet 2010-ben szintén megszerzett a FIDESZ-KDNP koalíció. Így jöhetet létre a mai országgyűlés és politikai kultúra, melyben megvan az erő - képviselők 2/3-a - és a lehetőség - miniszterelnök kiemelt szerepe - a határozott kormányzáshoz. Ha ilyen szemszögből nézzük a "paksi-ügy" társadalami konzultációs kérdését, számomra pont az ellenkezője lett volna az érthetetlen az elmúlt ével tapasztalatait figyelme véve: ha Orban Viktor az utolsó időszakban nem élt volna az erővel és a lehetőséggel, ahogy azt mindig is tette...
Írta: Czéh Tamás