Egy nap a HVG állásbörzén, avagy sok jó álláskereső kisstandokon is elfér… (1. rész)
Végre teljesült egy régi álmom, eljuthattam egy olyan nagyszabású állásbörzére, melyet kivételesen nem egy vagy több felsőoktatási intézmény szervezett hanem egy nagy „vállalat” a többi nagy piaci résztvevővel együtt. Ez volt a HVG2014 állásbörze. Az ingyenes, de regisztrációhoz kötött börze a méltán híres SYMA rendezvényközpontban kapott helyet február utolsó hetében.
Bölcsészdiplomával – ami manapság nem igazán keresett szociológus diplomát jelent- úgy gondoltam, nem sok esélyem lesz akármilyen munkalehetőséget is találni, de arra gondoltam, legalább élménynek jó lesz, valamint talán hallok egy-két hasznos információt a börze alatt előadást tartó HR-es szakemberektől.
Az előzetes regisztráció után a bejutás könnyű volt, a belépő kártya a HVG és más társcégek által szponzoráltan „csicsázott” mappa volt, melyet minden egyes alkalommal fel kellett mutatni a biztonsági őrnek, ha elhagytuk a „játszóteret”.
A korábbi regisztráció alapján – mely során minden érdeklődési, végzettségi területre rákérdeztek- az egyes delikvensekhez színeket rendeltek az alapján, hogy melyik standnál érdemes kopognia. (Például kék volt az informatika, sárga a gazdasági végzettség és így tovább.) Én, a „társadalomtudományos” ember a fehér színkódot kaptam. Először örültem neki, mert arra gondoltam, végre fehér lappal indulhatok, de amikor láttam a regisztrációnál, hogy mit jelent, egy kissé meghőköltem: fehér szín, vagy „minden egyéb”…
A „minden egyéb” azonban a nap végre megerősítette bennem a kezdeti gondolatot, hogy tulajdonképpen a szervezők a „semmi egyébre” gondoltak. (De ne rohanjak ennyire előre.)
Belépve a „játszóházba” valóban az volt a gondolatom, hogy ez egy nagyszabású rendezvény. Rögtön a bejárattal szemben helyezték e MERCEDES kecskeméti standját, melyen ott állt a legújabb C osztályú autó. Mellettük az AUDI pavilon foglalt helyet, akik szintén hoztak egy autót… Hírtelen arra gondoltam, hogy ez nem állásbörze, hanem autóvásár.. és végül ki is derült, hogy nem is tévedtem sokat…
Vége az első résznek!
Írta: Tamás Gábor